A fenntartható fejlődés-téma már önmagában azt a veszélyt hordozza, hogy egyszerre túl sokról akarunk beszélni, túl sokféle nézőpontból akarják megközelíteni az emberek: van, akinek – vállalkozó lévén – a turizmus (némiképp kényszer szülte) fenntarthatósága a fontos, mások a szelektív hulladékgyűjtésről és mentalitásváltás szükségességéről beszélnek, megint mások az országhatárokon átnyúló stratégiákról, és ha mindezt valóban végig szeretné mindenki gondolni és reagálni az elhangzó felvetésekre, akkor nem két és fél óra, de talán egy hét sem lenne elég rá. A szekcióülés interaktivitásának rovására ment tehát a beszédek linearitása, az előadók – kevés kivétellel – nem is reagáltak egymás gondolataira, nem alakult ki tulajdonképpeni beszélgetés. Utólag persze születhet koherens összefoglaló, a konferencia honlapján pedig – némiképp kompenzálva az élő beszélgetés elmaradását – helyet adnak további hozzászólásoknak, felvetéseknek.
Lukács László, a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetsége (SZVESZ) elnöke a székelyföldi turisztikai lehetőségek közös népszerűsítésének fontossága mellett érvelt. Túl kell lépni a kürtős kalácson és a pálinkán, bővíteni a kínálatot, és olyan típusú programmal szolgálni az idelátogatóknak, hogy az érdekes legyen, ne unják meg a tursiták öt napig egyetlen helyen. Jobban megéri a vállalkozónak, ha az egyetlen éjszakára fogadott, más településekre, panziókba is ellátogató turista visszatérő vendég lesz, mint öt napig vendégül látni egy csoportot, amely aztán jövőre máshová megy, mert unatkozott. A hallgatóság felvetésére elismerte annak fontosságát is, hogy a székelyföldi vendéglátók a helyi termelőktől szerezzék be az élelmet.
Tóth László, az AVE hulladékgazdálkodási vállalat ügyvezető igazgatója azon negatív tapasztalatát osztotta meg a hallgatósággal, hogy rossz hatásfokkal működik a szelektív hulladékgyűjtés. Szerinte a lehetőség adott, a lakosokat azonban nem érdekli. Csíkszeredában a hulladék külön gyűjtésére kihelyezett zsákokba össze-vissza dobálják be a szemetet, 80 százalékban használhatatlan az így begyűjtött hulladék. Hatalmas a szakadék az elvi és gyakorlati környezetvédelem között; szerinte szociális és gazdasági biztonságot kell először teremteni, hogy ne váljon teherré a környezetvédelem, ugyanis annak, aki illegálisan kivágja a fát és eladja, mert valahogy el kell tartania a családját, hiába magyarázzuk az erdőirtás negatívumait.
Felhívta a figyelmet „védtelen védett területeinkre”, panziók épülnek olyan helyeken, ahol nem lenne amit keresniük; a kiirtott erdők helyett nem telepítenek mást, sőt az eladott fa árából sem teremtenek más értéket. Nem megoldás, hogy sajnálkozunk az erdőirtáson, vagy azon, hogy szeméttorlaszok keletkeznek az Olton, majd elfelejtjük az egészet – szögezte le. Vannak pozitívumok is, például egyre erősebbek a zöld szervezetek, de a legnagyobb probléma, hogy hiányzik a felelősségre vonás.
Farkas András moderátor, a Pályázatok.ro-t működtető PONT Csoport elnöke igyekezett gyakorlatiasabb szempontokra terelni a szót: mit tehet egy kolozsvári például, aki szeretné külön gyűjteni a szemetét, de nincs rá lehetősége, vagy nem tud róla, hogy lenne? Voltaképp a szekcióülés végéig sem kapott rá választ (tőletek is érkezett már olyan komment, amely gyakorlatilag ugyanerre kérdezett rá – a TOTB-n a közeljövőben visszatérünk a témára).
Szekcióülés közepén vagyunk, Magor előadása következik, provokatív felvezetővel, miszerint hasonló konferenciákon oly nagy előszeretettel beszélnek fenntartható fejlődésről a politikusok – erre belép Borbély László környezetvédelmi miniszter, és megjegyzi: „úgy látom, épp jókor jöttem”. (Előadása egyébként a plenárisra volt betervezve, de a havazás és rossz útviszonyok miatt csak délután érkezett meg Csíkszeredába.)
A teljes hír itt olvasható: http://think.transindex.ro/?p=418
